Furcsának tűnhet, hogy az ember ellátogat egy, a karbonkreditekről szóló internetes portálra és a főcím egyből a „klímaváltozás” kifejezés.
A magyarázat persze egyszerű: az emberi tevékenység révén kibocsátott üvegházhatást fokozó gázok hosszú távú, feltehetőleg visszafordíthatatlan és minden bizonnyal ártalmas változásokat generálnak Földünk klímájában.
A KarbonKredit egy lehetséges megoldását kínálja a fenntartható fejlődés, a zöld technológiák, a megújuló energia és a technológiaváltás irányába való törekvéseknek, de mindennél fontosabb, hogy annak a személyes felelősségvállalásnak egy lehetséges kifejezésmódja, mellyel tudósok, környezetvédők, közgazdászok és országaink kormányai felveszik a harcot a klímaváltozás ellen.
Szóval…
Mi is az a karbonkredit?
A karbonkredit egy kereskedelmi egységként működő pénzügyi eszköz, mely egy tonna kibocsátott széndioxid gázzal egyenértékű. Több a forgalomban megtalálható regisztrált típusa létezik:
• EUA (European Union Allowance): az EU egyszerre bocsátja ki őket saját rendelkezése alapján több évre az EU ETS (European Trading Scheme) nevű kereskedelmi rendszeren belüli használatra. Az ETS második fázisa 2008. január 1-én indult és 2012. december 31-én fejeződik be. Minden második szakaszban kiadott EUA-t a szakasz lejárta előtt fel kell használni.
• CER (Certified Emission Reduction): a Kyotói Egyezmény 12. cikkelye értelmében, a CDM (Clean Development Mechanism) projektek égisze alatt, üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentése ellenében elszámolt egységek, melyeket az UNFCCC ad ki.
• ERU (Emission Reduction Unit): a Kyotói Egyezmény 6. cikkelye, Együttműködési Projektek égisze alatt létrehozott kreditek.
• VER (Verified Emission Reduction): a CDM hatáskörén kívül eső projektek égisze alatt megvalósított üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentése ellenében elszámolt egységek, melyeket független szervek adnak ki. A VER esetében a minőségi követelmények legalább olyan szigorúak lehetnek, mint a CDM irányítása alatt (mint például a VCS (Voluntary Carbon Standard) Gold Standard esetében vagy a QFPC), vagy kevésbé. Mindazonáltal, a piac általában alacsonyabb áron jegyzi azokat a VER krediteket, melyek minősége silányabb, vagy nehezen igazolható.
KarbonKreditekkel magánemberként is kereskedhetünk egy brókercég révén (OTC – Over the Counter) vagy azonnali, ún. spot kereskedések platformjain, mint bármely tőzsde esetében. A legnagyobb ilyen karbonkredit spot tőzsde az ECX (European Climate Exchange), melyet az USA-beli CCX (Chicago Climate Exchange) követ.
A VER-eket nem lehet felhasználni az ETS-ben vagy a Kyotói Egyezményben előírtak teljesítése érdekében. Azonban az USA-ban sok cég VER-eket használ annak érdekében, hogy ellentételezzék a saját kibocsátásukat egy, az Obama elnök által bevezetendő fix összkvótás kereskedelmi rendszerben (cap-and-trade system). A már létező kereskedési piacok és az Egyesület Államokban megnyíló új egyezménycélú piacok közötti kredit-kompatibilitás nagyon komoly következményekkel fog járni a már kiadott kreditek értékét illetően.
Először nézzük meg az egyezménycélú piacokat:
EU ETS
Az Európai Unió ETS rendszere 2005. január 1-én nyílt meg (a 2003/87/EC EU rendelet értelmében) az Egyesült Királyságban már korábban működő kereskedelmi rendszer alapján. Az EU ETS a létező legnagyobb emissziós kereskedelmi rendszer a világon, és a 2007-ben elért 40 milliárd eurós KarbonKredit kereskedelemből 28 milliárd itt fogant.
Az EU ETS a már említett fix összkvótás rendszerben működik, hasonlóan az UNFCCC (United Nations Framework Convention on Climate Change) Kyotói Egyezményéhez. Az ún. „kapcsolódási rendelet” értelmében az ezen két rendszer által kiadott kreditek kompatibilisek egymással.
[A ’cap and trade’ fix összkvótás rendszer nagyon egyszerű. Íme egy heti rotáció alapján működő példa:]
Képzeld el, hogy hetente csupán öt terméket vehetsz. Hétfőn vásárolsz öt almát. Csütörtökre megeszel hármat az almáid közül és így a hét fennmaradó részére marad kettő. Most azonban szeretnél egy narancsot. Bár narancs kapható a boltban, nem vásárolhatsz, mert már kihasználtad a heti megengedett mennyiségedet hétfőn, amikor vettél öt almát. Ellenben elcserélheted az egyik almádat valakivel, akinek van egy narancsa, így marad egy almád és egy narancsod. Az egész rendszer hétfőn újraindul. Az ETS fix összkvótás rendszerben a különböző országok és szervek egyaránt kapnak egy maximális emissziós mennyiséghatárt, amin belül mozoghatnak. Jelenleg 10.000 regisztrált szerv van a rendszerben a légiközlekedés 2013-as csatlakozását beleszámítva. Az EU különböző országai különböző kvótákkal rendelkeznek, de maga az EU vállalta, hogy az 1990-es üvegházhatású emissziós értékeit legalább 20%-kal csökkenti 2020-ra, és készen áll felemelni 30%-ra ezt az értéket egy új globális klímaegyezmény keretein belül feltéve, ha más fejlett ország is hajlandó hasonló mértékű erőfeszítést tenni. Az EU ugyancsak célként tűzte ki magának, hogy 2020-ra 20%-kal fogja növelni a megújuló energiák használatát a teljes energiafelhasználás viszonylatában.
Az ETS fázisokra bontva működik. A jelenlegi 2. fázis 2012. december 31-én jár le, mely dátummal az összes 2. fázisban kibocsátott EUA le fog járni.
CER, ERU és az UNFCCC
1997-ben Kyotóban a világ összes nációja találkozott annak érdekében, hogy meghatározzák, aláírják és később ratifikálják azon egyezményt, mely később az esemény helyéül szolgáló város nevét vette fel, és melyet napjainkban az emberi tevékenység révén kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentéséért folytatott küzdelemmel azonosítunk.
A Kyotói Egyezmény kimondta, hogy döntő tudományos bizonyítékok birtokában egyértelmű, hogy az emberi tevékenység révén keletkező üvegházhatású gázok visszafordíthatatlan és veszélyes változásokat okoznak a Föld klímájában és az egész bolygón, következésképpen, az összes ország köteles csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását és köteles környezetbarát, megújuló és jobban fenntartható energia-előállítási és fenntartási eljárásokat, infrastruktúrát és szállítási módszereket találni.
Az összegyűlt résztvevők megállapodtak, hogy a gazdagabb országok – melyek java sokkal régebb óta égettek már fosszilis üzemanyagokat – lesznek az Annex I-be foglalt országok, míg a kevésbé tehetős országok lesznek a Nem-Annex I-be tartozó országok.
A Nem-Annex I-be tartozó országok – az Annex I-be tartozó országokkal ellentétben – nem húztak gazdasági és infrastrukturális hasznot a fosszilis üzemanyagok elégetéséből.
Mindazonáltal, a világ majdnem összes országa (az USA kivételével, melyről még teszünk említést) megállapodott, hogy szükség van az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére a Kyotói Egyezményben meghatározott mértékben.
A megállapodás értelmében az Annex I országai előre meghatározott mértékű emissziós csökkentést vállaltak. Az adott célérték teljesítésének hiánya büntetést von maga után.
A megállapodás értelmében az Annex I országai ugyancsak kezdeményeztek egy ösztönző rendszert az emissziós értékek csökkentése érdekében. A Kyotói Egyezmény 12. Mellékletében foglalt CDM (Clean Development Mechanisms) projektek esetében ezek az ún. CER (Certified Emission Reduction) kreditek; és a Kyotói Egyezmény 6. Mellékletében foglalt együttműködési projektek (Joint Implementation) esetében ezek az ún. ERU (Emission Reduction Units) kreditek. Kyoto más, mint az EU ETS: míg az EU ETS kreditek alapja egy tonna széndioxid, maga az egyezmény öt egyéb üvegházhatású gázt is számon tart.
A Kyotói Egyezmény 2012 végéig tart. Várható, hogy az UNFCCC saját döntéseivel szeretné megadni utódjának végleges formáját, ami nem más, mint a 2009. december 7-19-én, a koppenhágai ENSZ Klímaváltozási Konferenciájának keretei között megrendezendő Koppenhágai Egyezmény.
Összefoglalva, a karbonkredit egy eszköz, a karbonkreditekkel történő CO2e kibocsátások kiegyenlítése pedig megteremti a lehetőségét a pénzeszközök megfelelő sebességű áramlásának a fosszilisből a megújuló, fenntartható iparágakba. A karbonkreditekkel történő karbonsemlegesítések a fenntarthatóság megkerülhetetlen eleme.
További információért kérem keresse azt a személyt akitől ennek a weboldalnak az elérhetőségét kapta.